Föld típusú építkezés Magyarországon a földtípusú hajléképítés már az Árpád-kortól kezdve jelen volt amikor kialakultak a letelepedett magyarok kezdetleges települései. A nomád, vándorló, gyűjtögető életmódot felváltotta a helyhez kötött, termelő, gazdálkodó élet. Ehhez már tartósabban épített hajlék társult. Az építőanyag kiválasztásánál legfőbb szempont az volt, hogy helyben megtalálható és bedolgozható legyen. Ilyen korai hajlék volt a veremház. A földbe süllyesztett építmény egyidős a letelepedett emberrel. 37–30 ezer évvel ezelőtti földrétegekből is került már elő földbe süllyesztett, ágasfás építmény (pl. a szlovákiai Bráca település mellől). A veremház lényegében a földbe süllyesztett, körülbelül 1,5 méter mély, egyosztatú, négyzetes alaprajzú (3 × 4 méteres) hajlék volt. A kiásott partfal volt az építmény „falazata”. Erre ágasfás, szelemenes fedél került, amelyet többnyire náddal fedtek vastagon, majd homokot szórtak rá. A gödör partfalát végül szorosan egymás mellé áll...
"Kétvízköze" - Duna–Tisza köze korábbi tájfogalma. Történeti nevét a 18. sz. óta használják ... Az oldalon Magyarország ezen tájegységének és kimondottan a Kiskunságra jellemző régi és új épületeit, építészeti hagyományait mutatom be