épült: Kétvízközén

  Föld típusú építkezés Magyarországon a földtípusú hajléképítés már az Árpád-kortól kezdve jelen volt amikor kialakultak a letelepedett magyarok kezdetleges települései. A nomád, vándorló, gyűjtögető életmódot felváltotta a helyhez kötött, termelő, gazdálkodó élet. Ehhez már tartósabban épített hajlék társult. Az építőanyag kiválasztásánál legfőbb szempont az volt, hogy helyben megtalálható és bedolgozható legyen. Ilyen korai hajlék volt a veremház. A földbe süllyesztett építmény egyidős a letelepedett emberrel. 37–30 ezer évvel ezelőtti földrétegekből is került már elő földbe süllyesztett, ágasfás építmény (pl. a szlovákiai Bráca település mellől). A veremház lényegében a földbe süllyesztett, körülbelül 1,5 méter mély, egyosztatú, négyzetes alaprajzú (3 × 4 méteres) hajlék volt. A kiásott partfal volt az építmény „falazata”. Erre ágasfás, szelemenes fedél került, amelyet többnyire náddal fedtek vastagon, majd homokot szórtak rá. A gödör partfalát végül szorosan egymás mellé áll...

  Tanyák – szálláskertek   Szálláskert A magyar parasztság által elnevezett kert, majorkert, szálláskert, tanyakert, ólaskert, akloskert stb. a település belső határában csoportosan elhelyezkedő mezőgazdasági telephelyeket jelöli. Az ilyen településszerkezetet kétbeltelkes vagy szálláskertes településnek nevezzük. A településtípus lényege, hogy egy-egy gazdának két telke van. Az egyik telek a település sűrűn beépített központjában található. Itt csak a lakófunkció helyezkedik el, esetleg baromfi- vagy disznóól. Míg a második telek ettől távolabb, de minden esetben csoportosan, a belső határterületen belül helyezkedik el. Ez volt a gazdasági udvar. A telken az állattartás, a gabona nyomtatása és a földműveléshez szükséges eszközök tárolása történt. Ez térben is megosztotta a családokat: míg a férfiak a szálláskertben dolgoztak, addig a nők, gyerekek és idősek a központban lévő lakóházban töltötték idejüket. Sőt, idővel előfordult, hogy a férfiak a szálláskertben aludtak. ...