A Kiskunság tanyavilágáról

 

Tanyák – szálláskertek

 

Szálláskert

A magyar parasztság által elnevezett kert, majorkert, szálláskert, tanyakert, ólaskert, akloskert stb. a település belső határában csoportosan elhelyezkedő mezőgazdasági telephelyeket jelöli. Az ilyen településszerkezetet kétbeltelkes vagy szálláskertes településnek nevezzük. A településtípus lényege, hogy egy-egy gazdának két telke van. Az egyik telek a település sűrűn beépített központjában található. Itt csak a lakófunkció helyezkedik el, esetleg baromfi- vagy disznóól. Míg a második telek ettől távolabb, de minden esetben csoportosan, a belső határterületen belül helyezkedik el. Ez volt a gazdasági udvar. A telken az állattartás, a gabona nyomtatása és a földműveléshez szükséges eszközök tárolása történt. Ez térben is megosztotta a családokat: míg a férfiak a szálláskertben dolgoztak, addig a nők, gyerekek és idősek a központban lévő lakóházban töltötték idejüket. Sőt, idővel előfordult, hogy a férfiak a szálláskertben aludtak.

A szálláskertes településrendszer többnyire az Alföldön volt jellemző, de Magyarország más régióiban is megtalálható volt egészen a 20. század közepéig. Ez a településforma szép lassan megszűnt, mivel a szálláskertek lakóhellyé alakultak. A szálláskertes rendszer kutatásával számos néprajzkutató és szociológus foglalkozott, többek között Györffy István (néprajzkutató), Erdei Ferenc (szociológus) és Hofer Tamás (néprajzkutató, muzeológus).

 

Szabadszállás (Magyar Királyság (1816-1869) - második katonai felmérés [1])

Tanya

Ezzel szemben a tanya megfogalmazása a 21. században a következő:

A tanyák és tanyás térségek megőrzéséről, fejlesztéséről szóló 49/2009. (V. 27.) OGY határozat szerint: „A tanya - mint hagyományos gazdálkodási, települési és létforma - a magyar társadalmi, településszerkezeti- és gazdaságtörténeti örökség több évszázados múltra visszatekintő része. Sajátos társadalom-földrajzi, építészeti, nyelvi, néprajzi és tájképi sajátosságai révén a tanyás településrendszer a magyar nemzeti örökség, ezzel együtt pedig az európai örökség részét képezi.”

A korábbi, 1994. évi LV. törvény szerint: „A tanya a település külterületén lévő mezőgazdasági termelés (növénytermesztés és állattenyésztés, továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terméktárolás) céljára létesített lakó- és gazdasági épület, épületcsoport és az azonos helyrajzi szám alatt hozzá tartozó, legfeljebb 6000 m² területű föld együttese.”

 

A fenti megfogalmazásokból is látható, hogy a „tanya” szóhoz valamely formában a lakóhely fogalma hozzátársult, míg a szálláskertes területfelhasználás csak a gazdasági-gazdálkodási funkciókat befogadó telekhasználatot jelöl. Az, hogy a tanya = lakóegység, nem volt mindig így. Korábban a tanyákhoz minden esetben tartozott egy városi/belterületi ház, és a tanya csak gazdasági telephelyként működött, melynek lakottsága csak időszakos volt. Ezeket hívják tartozéktanyának (Erdei F.). Ezzel szemben az állandóan lakott tanyát farmtanyának nevezzük (Erdei F.). A farmtanyához nem tartozik belterületi ház.

A magyarországi tanyavilág kialakulásának folyamata a 16–17. századtól megfigyelhető, de javarészt a 18. és 19. században alakult ki. Ez az Alföldre és a Duna–Tisza közére jellemző területhasználati típus. A kialakulásukhoz több fontos feltétel is szükséges volt [2]

1. Nagy kiterjedésű határ.
2. Szabadalmi jogállás.
3. Kötöttségmentes, szabad földhasználat.

Ezek mind adottak voltak a Duna–Tisza közén a 18. században. Sőt, Kecskemét és Nagykőrös menti pusztákra jellemző volt a 16. századtól a mezei kertek használata, amelyek a későbbi tanyák előhírnökének tekinthetők. E terület méltán nevezhető a tanyavilág bölcsőjének. 

Tanyaudvar lakóházzal és gazdasági épületekkel 

Bács-Kiskun vármegyében ma a lakosság 13%-a él tanyasi külterületen. Ez nagyjából 65 000 főt jelent. Az épületállományról sajnos pontos adatok nem állnak rendelkezésre. Czene Zsolt, Jávor Károly és Majorné Vén Mariann kutatásaiból [3] ismert, hogy a Homokhátságon körülbelül 40 000 tanya található, melyek 34%-a elhagyatott vagy romos. Ez a szám az idős tanyasi lakosok magas aránya miatt tovább fog nőni, és így a tanyák nagy része elnéptelenedik, lassan eltűnik. (Ahogy a csólyospálosi tanyán is már megjelentek az elmúlás nyomai.) Más tanyák esetében szerencsés, hogy tulajdonosaik nyaralónak vagy hétvégi háznak vásárolják meg és a felújítás által megőrzik.

Mégis, a teljes konzerválás nem elvárható. Több tanulmány is rámutatott, hogy a tanyákat már nem mezőgazdasági munkavégzésre vásárolják és használják. A 21. századi lakó- és komfortigényeket nem elégíti ki egy 60–100 éves tanyasi épület. Ahhoz, hogy megőrizhessük ezt az egyedi településszerkezetet, újra kell definiálni a tanya szerepét a mai korban.

 

 

Omladozó tanyaépület [4]

 Tanya, mint épített környezet 

 

A tanyasi épületek nem értelmezhetők önmagukban. A tanyaudvar körüli nagy kiterjedésű mezők és szántók egysége alkotja a tanya telkét. Ezt a világot nem jellemezhetjük csupán az épületeivel, hiszen ezek nemcsak egymással, hanem a környezetükkel is egységet alkotnak. Az építmények az építés koráról, körülményeiről és magukról az építőkről is tanúskodnak. Tágabb környezetben vizsgálva a tanyák a gazdálkodó kultúrát is tükrözik.
A tanyasi élet az önellátás és az önfenntartás szellemében zajlott. Ez a belső terek használatában is megmutatkozott: a lakóépületet minimálisan használták, és a bent töltött idő is kevés volt. Az emberek, ha nem a földeken dolgoztak, a tanyaudvaron mindig akadt tennivaló. Az ott élők csak a téli hónapokra húzódtak be az épületbe.
A tanyaudvart a hozzá tartozó földterület bármely pontján kialakíthatták. A lakóépületet azonban általában az udvar északi oldalán építették fel úgy, hogy annak bejárata a belső udvar felé nézzen, szemben az istállókkal és ólakkal. Ez lehetővé tette, hogy a konyhából az udvart mindig szemmel lehessen tartani. Az udvar legtöbbször téglalap vagy négyzet alakú, körülötte többnyire deszkakerítés.

A Csólyospálos földtani feltárás melletti tanya

 

 Tanya közelítő jelölése Magyarország 1941-es Katonai Felmérésén [4]

 Tanya közelítő jelölése Google-ben

A tanya viszonylag fiatalnak tekinthető. Legkorábban az 1941-es katonai felmérés térképén jelenik meg. Ekkor már szerepelt Csólyospálostól északra az a tanyasor, ahol az említett tanya is megtalálható.

  Tanyaudvar környezetének változása

A Google Earth által elérhető műholdképeken jól nyomon követhető a tanya környezetének változása 2009 és 2022 között. A tanyaudvart korábban kiterjedt faállomány védte, egészen 2016–2018-ig. Ezek a fák árnyékot nyújtottak a lakóknak és az épületnek, így a nyári forróság idején is kellemes hűvös volt a belső terekben és az udvaron.

Az is megfigyelhető, hogy az épületállomány bővebb volt. A kukoricagórétól északra például egy kisebb építmény látható, valamint a góré vonalában kerítés is húzódott, amely egy ma már elbontott épülethez tartozott. Mivel a kukoricagóré egy óllal van egybeépítve – vélhetően disznóól volt –, az elkerített rész valószínűleg a disznókarám lehetett. A tanyaudvart egészen 2016-ig kerítés zárta le, míg a feltételezett disznókarámhoz tartozó második épületet valamikor 2018 és 2022 között bontották le.

 

 Tanyaudvar

 

 

  Lakóépület alaprajza

 

 

Homlokzat: udvar felől

  Homlokzat: oromfal

 

A Kiskunság népi építészete erősen támaszkodik a természeti környezetre. Az épületek szerkezeti elemeit és építőanyagait közvetlen környezetükből szerezték be. A tanyák esetében ez különösen igaz. Az építők általában nem a gazdagabb társadalmi rétegekből kerültek ki, nem engedhették meg maguknak, hogy messziről hozzanak építőanyagot. A Kétvízköz népi építészetében jellemző anyagok a nád, a zsup és a vályog. Az építkezés gyakran közösségi összefogással történt: több család is összefogott, hogy elegendő vályogtéglát készítsenek.

A csólyospálosi tanya és melléképületei is vályogból épültek. Feltételezhető, hogy az udvartól délre található szikes tó korábban vályogvető gödör lehetett, amelyet mára a természet ”begyógyított”. A műholdfelvételeken látszik, hogy több tanya mellett található vízzel telt gödör. Soltszentimre határában például hasonló történt: a tanyasor lakói a felső földréteget a gödör köré halmozták, a megfelelő minőségű agyagos földből pedig vályogot készítettek. A felhagyott vályogvető gödröket a természet lassan visszahódította. Egy októberi ottlétemkor a szikes gödör alján nádat és sást találtam, ami arra utalt, hogy a gödör alja vizet rejt.

 

 Saját kép a kubikos gödörről Soltszentimre határában

A vályogfalak építését a talajszint fölé emelve kezdték. A csólyospálosi tanya épületeinél ezt a kiemelést darázskőből, az újabb épületrészek esetében pedig téglából készítették. A darázskő tökéletes volt az alaphoz, mert lyukacsos szerkezete megakadályozta a víz felszívódását a vályogfalba.

 

 

  Réti mészkő lábazat (saját kép)

Az épületek elhagyatottnak tűnnek, szerencsére ez állapotukon kevéssé mutatkozik meg rajtuk.

 

 

Szabadszállási felfedezés

Kutatásaim során Szabadszállás belterületén rábukkantam egy egykori épületegyüttes nyomaira, amely ma már nem áll, de a 2011-es Google Utcaképeken még látható. Az 1819–1869 közötti Második Katonai Felmérés térképén is szerepel egy ház ezen a helyen, ami talán az elbontott épületek egyike lehetett. A korabeli Szabadszállás városszerkezeti rajza alapján a település a kétbeltelkes településtípusok közé tartozott, és a felfedezett telek a központi, lakóházat tartalmazó telek volt. 

  Szabadszállás utcakép (Google Street View)

A telekre való felfigyelésem története a következő: Szabadszálláson sétálva, ösztöndíjamhoz anyagot gyűjtve, elsétáltam az üres telek mellett. A réti mészkő korábbi felhasználásának vizsgálatát éppen elkezdtem, és tudtam, hogy a Kiskunság népi építészetében a lakóépületek és szállásépületek falazatában gyakran használták ezt az anyagot. Elgondolkodtam, hogy milyen épület állhatott korábban ezen a telken. A telek egyik sarkában végül belebotlottam a talajban egy nagyobb darab réti mészkőbe.

 

Az internet korában sokkal könnyebb kutatni a múltat. Hazaérve virtuálisan körbejártam a területet, és rátaláltam a telken álló egykori épületre. Az U alakban beépített telken három épület állt, amelyek falai javarészt vályogból készültek. A föld közeli falszakaszokat réti mészkő alkotta. Érdekesség, hogy a lakóépület tetőfedése a képek alapján zsup vagy nád lehetett. Az épület tehát valószínűleg legalább 100 éves lehetett, mielőtt elbontották. A cserép elterjedésével ugyanis a nád és zsup fedések kiszorultak a használatos tetőfedési módok közül.

Közeli kép a lakóépület tetőfedéséről (Google Street View)

A 2011-es képek azt mutatják, hogy az épületek már eléggé leromlott állapotban voltak. Felújításukhoz vélhetően nem állt elegendő anyagi forrás. A zsuptetőt közvetlenül fémlemezzel és cseréppel burkolták le.

 

Kár érte.

 

 Hivatkozások:

[1] Magyar Királyság (1819–1869) - Második katonai felmérés

[2] Arcanum: Tartozéktanyás település

[3] Falu város régió - Területfejlesztési és területrendezési szakmai folyóirat szakmai lap 2006/3. száma

[4] Papdi Balázs fotója - Szeged, Hungary (2012. március 25.) Elhagyott tanya valahol a Tisza-Maros szögben

[5] Magyarország 1941-es katonai felmérése