Talpalatnyi kő - Csólyospálosi Földtani Bemutatóhelyről

Talán az első utamnak és így az első blogbejegyzésem témájának is a legmegfelelőbb a Csólyospálosi Földtani Bemutatóhely, illetve a réti mészkő (népies nevén darázskő vagy varangykő) bemutatása. A helyszínt 2024. szeptemberében kerestem fel többedmagammal.

Csólyospálos, mint község 1945-ben jött létre. Előtte a terület Csólyospuszta és Pálospuszta névvel tanyavilágként volt ismert. A közel 1500 fő lakosú település Kiskunmajsától 12 km-re található Szeged irányában. [1]

Magyar Királyság- Második katonai felmérés és jelenlegi Google Earth kép

A felhagyott kőfejtő területe a Kiskunsági Nemzeti Park oltalma alatt 1978-ban kapott természetvédelmi besorolást. Az itt található kőzettani típusszelvényt, a Varangykő Tanösvényt bejárva jobban megismerhetjük, valamint a kővágás mesterségről, a népi építészet pásztorépítményeiről és a darázskő népi építészetben betöltött szerepéről is kaphatunk információt.

De mi ez a kőzet?

Meglepő lehet, de a homokkal borított Kiskunságban is történt kőfejtés egészen a 20. századig. Azonban itt nem magasra kellett mászni a szilárd építőanyagért, hanem a termőföld alatt kellett keresni, ugyanis itt található a réti mészkő, egy édesvízi tavi mészkő és dolomit típus. Kialakulásához geokémiai folyamatok szükségesek, melynek végbemenetelében nagy szerepet játszanak az alföldi homokbuckák és a köztük kialakuló időszakos vizek. A szikes tavak ideiglenes kiszáradásának fontos szerepe van a réti mészkő létrejöttében. Éppen ezért a Kiskunságon képződő kőzet világszinten is különlegesnek számít, hiszen Közép-Magyarországon kívül például Kaliforniában vagy Törökország egyes szikes tavaiban alakul ki hasonló terméskő.

A népnyelv sokféleképp nevezte el a réti mészkövet. Darázskő, varangykő, cupák. Szerintem igen találó a darázskő elnevezés, hiszen formailag a kibányászott kő felülete kráterekkel, lyukakkal tarkított, akár egy darázsfészek. Remek példája a természet megfigyelésének a paraszti kultúrában. A kőzet lyukacsos felülete biológiai folyamatok eredménye. A mészkőképződés során a szikes tavak nádasait körbezáró meszes kőzet magába zárja a növények szárait, melyek az idő során lebomlanak, helyükön üreg marad.

Szintén a természet megfigyelésének példája, hogy a hajdani kővágók tapasztalat alapján, ott kezdték a kővágást ahol sok kővirág (Malva Sylvestris) nőtt. [2]

Erdei mályva illusztációja Köhler's Medizinal-Pflanzen atlaszból (1887)

A kővágás folyamata erőt próbáló munka volt. Egy kb. 150 cm magas acélrúddal fejtették le a kőtömböket. Egy kővágó helyen addig dolgoztak, amíg az követ adott. A hajdani kővágó helyeket nehéz megtalálni, mivel uradalmi rendeletben írták elő, hogy a kimerült kőbányákat földdel kellett befedni, hogy azon később mezőgazdasági munkát tudjanak végezni. Ugyanakkor megfigyelhetjük, hogy ahol korábban kővágást folytattak, ott a földrajzi- és utcanevek is őrzik az erre utaló jeleket. Például Helvécia határában a Habsburg Birodalom (1869-1887) - Harmadik Katonai Felmérésén jól kivehető a nagy kiterjedésű „Kővágó tó”, de Örkényen a „Kővágódűlő” vagy Sövényházán a „Kűtörés”, míg Kiskunmajsán a „Kővágó utca” elnevezés utal arra, hogy itt korábban kővágás folyt.

Habsburg Birodalom (1869-1887) - Harmadik Katonai Felmérés (1:25000) [3]

A csólyospálosi földtani feltárásról

A csólyospálosi réti mészkő és dolomit feltárást először a második világháború előtt Miháltz István és felesége, Faragó Mária vizsgálta. Részletes kutatását a második világháború után kezdték meg. [4] A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága által gondozott Varangykő tanösvény, mint említettem, 1978-ban kapott természetvédelmi besorolást. A terület Csólyospálos központjától körülbelül 3 km-re található a temető felé vezető úton. A temetőtől jobbra fordulva nagyrészt földúton kell haladni, hogy elérjük a földtani feltárás parkolóját. Az utat végig táblák jelzik. A tanösvény ”fogadóépülete” egy elhagyatott tanya, góréval, ólakkal. Innen már jól láthatóak a pusztában álló bemutatóhely pásztorépítményei, növényekkel körülölelt területe.

A bejáratnál egy stilizált kapu fogadja a látogatót. A kapuoszlop tetején galambdúc. Az oszlop körül elhullott madártollak is észrevehetők, vélhetően a környék madarai előszeretettel látogatják az oszlop tetején lévő szállást. (A galambdúc a tanyaudvar állandó építménye, főleg a XX.századtól jellemző. Mivel most nem szerves része a földtani feltárás bemutatásának, többet most erről nem írnék, de későbbiekben mindenképpen szeretném részletesebben bemutatni ezt a jellegzetes építményt, kialakulását, típusait).

A több állomásból álló bemutatóhely kis betekintést enged a pusztai építészetbe is. Ilyen a nádból készült kontyos kunyhó, ami a pásztort a eső, szél és nap ellen védte, vagy a madármegfigyelő állomás, ami vesszőfonatos cserény mintájára készült. (A cserény a Duna-Tisza közi rideg állattartással foglalkozó pásztoroknak igen fontos építménye volt. Felülről nyitott, de oldalai zártak. Körülbelül 1,50 m magas (hogy a pásztor felállva a cserényen belül is szemmel tudja tartani a jószágot) 2-2,50 m hosszú oldallapokból kialakított szélfogó építmény.) Amíg a cserény mozdítható, addig a feltárás területén található vesszőfonatos építmény állandó jelleggel épült. Az alföldi építészetben máshol is találhatunk ilyen módon készült épületeket, a sövényfalú ház építési módja ismeretes volt.

Cserény (5.) négy fonott vesszőtáblából (Peszéradacs, Pest megye) [5]

Ottlétünkkor az árkot dús növényzet borította, így a rétegszelvényeket nehezen lehetett megfigyelni. Inkább hasonlított a terület lápra, szikes tóra. Szerencsére a kőbemutatónak nevezett állomáson jobban is szemügyre tudtuk venni a vélhetően erről a területről kitermelt köveket. Mielőtt meglátogattuk a tanösvényt már volt némi információm a darázskőről. Először Veres Zsolt által szerkesztett „A kövek mesélnek” [6] című weblapon olvastam róla. Ahogy jobban beleástam magam, egyre jobban kezdett érdekelni, hogy mire is használták régen a Kiskunság lakói, illetve, hogy a mai korban milyen építészeti lehetőségek vannak ennek a különleges természeti és táji adottságoknak köszönhetően létrejött terméskőnek az alkalmazására.

A réti mészkő már az Árpád-korban is, mint helyi építőanyag használt volt. Templomokat építettek belőle, például a Soltszentimrétől körülbelül 5 km-re fekvő Csonka-torony nevű pusztatemplomrom is javarészt ebből épült, de találtak már faragott oszlopfő maradványt is réti mészkőből (Ópusztaszer-Plébánia templom, Cegléd-Nyúlfülehalom). Új- és modernkori felhasználása többnyire épületek alapozására és lábazati falszerkezetére korlátozódott, illetve pincék kőboltozatának építésére. A Kiskunságban lévő tanyák és módosabb gazdák lakóépületeinek lábazati falazatában gyakran találhatunk réti mészkövet beépítve. A kőzettani feltárástól visszaérve is ez igazolódott be. A parkoló melletti elhagyatott tanyát jobban megnézve, a tanyaudvar részét képező ólak lábazati szakaszán jól kivehető volt a beépített réti mészkő elemek. Körülbelül fej nagyságú kövek voltak láthatóak a lehullott vakolat alatt. (Ezt a kis rögtönzött épületfelmérést később szeretném a blogon is közzétenni.) Egyelőre pár képet szeretnék megosztani a tanyáról és környezetéről.