Geológia és építészet találkozása: Interjú Veres Zsolttal a Kiskunság örökségéről - a darázskőről

Az MMA-MMKI 2024–2027-es művészeti ösztöndíjprogramjára a „Kiskunság regionális építészeti hagyományainak átörökítése a XXI. századba” című munkával pályáztam. Azt tudtam, hogy a Kiskunság építészetével szeretnék foglalkozni az ösztöndíjprogram során, hiszen számos itteni téma érdekel, és több is különösen izgalmas lehet. A kiskunsági táj és építészeti öröksége nemcsak lenyűgöző, hanem számos rejtett kincset is tartogat.

Ezek közé tartozik a kiskunsági réti mészkő, amely hazánkban, sőt világviszonylatban is ritkaságnak számító üledékes kőzet. Sztrinkó István „Népi építészet a Duna–Tisza közén” című könyve mellett először Veres Zsolt honlapján, „A kövek mesélnek” oldalon olvastam a réti mészkőről. Vele készítettem a 2024-es év végén egy rövid interjút, amelyben a kőzet kialakulásának különleges folyamatairól, történelmi és építészeti jelentőségéről, valamint személyes élményeiről és ismeretterjesztő munkájáról is szó esett.

 

Pár mondatban mesélnél magadról? Hol születtél? Hol végezted a tanulmányaidat? Mivel foglalkozol?

 

1985-ben születtem Kiskunfélegyházán. A város Móra Ferenc Gimnáziumában emelt biológia tagozaton tett érettségim után 2003-ban nyertem felvételt a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karára. A felsőoktatási intézményben 2009-ben szereztem meg geográfus (geológia szakirány) és földrajz tanári diplomáimat.

A terepgyakorlatokban gazdag diákévek után demonstrátorként, doktoranduszként, majd óraadó oktatóként tevékenykedtem a Földtani és Őslénytani Tanszéken, egészen 2013-ig. Az oktatási és terepi tevékenység mellett kutatási területem a magyarországi mocsári-lápi üledékgyűjtők vizsgálata és azok geoturisztikai bemutatása volt. Ezt később a Vajdavár-vidék homokköves formakincsének földtudományi természetvédelmi célú elemzése váltotta fel. Utóbbi témából számos tudományos előadásom, ismeretterjesztő írásom, könyvrészletem, valamint a Földtani Közlönyben publikált szakcikkem is született. A Vajdavár-vidéken végzett több éves térképezésem során hét új homokkőbe mélyülő nemkarsztos üreget írtam le a tudomány számára.

A szegedi évek alatt a Magyar Földtani Védegylet Egyesület (MFV) titkáraként földtudományi jellegű ismeretterjesztő előadásokat tartottam, valamint – többek között Földtani barangolások címmel – geotúrákat vezettem egyetemi hallgatók, középiskolások, céges közösségek, valamint civil szervezetek részére. Az egyesület égisze alatt több mint száz magyarországi földtani alapszelvény földtani természetvédelmi szempontú felmérésében, és a védetté nyilvánítási eljárásukhoz szükséges kezelési tervdokumentációinak elkészítésében vettem részt.

A 2013-as év őszétől a Békéscsabai Szakképzési Centrum Vásárhelyi Pál Technikumában és Kollégiumában oktatok geológiát, bányászati tárgyakat és földrajzot fluidumkitermelő technikusok részére. Az iskolai geológiai és fluidumbányászati jellegű terepgyakorlatok mellett a földtudományi természetvédelem, valamint a földtudományi értékek népszerűsítése is fontos szerepet játszik az életemben. 2013 óta tagja, 2018-tól pedig vezetőségi tagja vagyok a Magyarhoni Földtani Társulat ProGEO Földtudományi Természetvédelmi Szakosztályának, amelynek színeiben már 10 éve vezetem a Geotóp Napok geotúráit az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság területén. A békéscsabai Geotóp Napok megálmodója is vagyok egyben, amelynek célja az alföldi táj „élettelen” természeti értékeinek (például nyersanyaglelőhelyek, talajok, felszíni és felszín alatti vizek) népszerűsítése.

2017 és 2022 között a Turista Magazin állandó külső szerzője voltam, írásaimban a földtudományok közérthető tolmácsolása állt a középpontban. 2019 óta „A kövek mesélnek” (www.akovekmeselnek.hu) elnevezésű, folyamatosan új tartalmakkal bővülő weboldalának, valamint közösségi oldalainak szerkesztője vagyok. 2024 nyarán jött ki első önálló könyvem, a „Geokéktúra – Az Országos Kéktúra földtudományi értékei” c. kötet, a GeoLitera kiadó gondozásában, amely az SZTE TTIK Földrajz- és Földtudományi Intézetének kiadója.

 

A Kiskunsággal kapcsolatban milyen emlékeid, élményeid vannak?

 

Kiskunfélegyházán születtem, abban a kiskunsági mezővárosban, ahol Petőfi Sándor is töltötte gyermekéveit. A város térségében engem is éppúgy csodálattal töltött el az alföldi táj szépsége, mint a 19. század első felében Petőfit.

Sűrűn jártunk ki a családdal Bugacra, ahol a híres pusztai ménes megtekintése után a borókákkal tarkított homokbuckák közé vetettük magunkat, bebarangolva a szél által kialakított homokvidéket. Gyakran jártunk le a Tisza mellé is – Tőserdőnél a Holt-Tiszán sokat csónakáztunk, de a csongrádi Körös-torok is szívesen látogatott helyszín volt. Hobbiból foglalkoztam a középiskolai évek alatt helytörténettel, jártam Kiskunfélegyháza utcáit, s még gyakoribb vendége voltam a Kiskun Múzeumnak is (az épület lábazata darázskőből épült). Jártuk a homokbuckák közötti szikes tavak vidékeit is, például az iszáki Kolon-tavat, a pálmonostorai Péteri-tavat vagy a Kun-Fehér-tavat.

Elmondhatom tehát, hogy a kiskunsági gyermekkor meghatározó volt az életemben, s most is gyakran térek vissza Félegyházára. Nemcsak azért, mert ott élnek a szüleim, hanem azért is, mert jó emlékekkel tölt meg a tanyákkal „telerakott” homokvidék hangulata.

 

Én a neveddel először a réti mészkővel kapcsolatos kutatásaim során találkoztam ”A kövek mesélnek” oldalon, amelynek te vagy a készítője és szerkesztője. Mesélnél egy kicsit arról, hogyan indult az oldal? 

 

Maga „A kövek mesélnek” elnevezés nem saját találmány, évezredekkel ezelőtt ezt már mondták az ókori Rómában, csak „saxa loquuntur” néven. Jómagam 2015-ben kezdtem el kisebb-nagyobb rovatokat írni ilyen névvel akkor még a Magyar Földtani Védegylet közösségi oldalán. Az évek alatt több száz bejegyzés gyűlt össze, ezért 2019 tavaszán önálló facebook-oldalt hoztam létre, azon év nyarán pedig jött a honlap is. Jelenleg a facebook-oldalamon 5200 követőm van, a honlap pedig elég jól megy, több százas, néha több ezres napi felkereséssel.

Mondhatni a véremben van a tanítás. Mindig is el szerettem volna mondani az embereknek, hogy amit láttam, annak mi a szakmai – földrajzi, földtani – háttere. 2009 és 2013 között az egyetemen oktattam a jövő földrajzos és földtudós nemzedékét, 2013 óta pedig ugyanezt teszem a középiskolában. Pont ezért kezdtem bele ebben az egészbe, de ezt nagyon szépen leírtam annak idején a honlapom bevezetőjében is:

„Egy több ezer éves ókori római közmondás azt állítja, hogy „saxa loquuntur”, azaz „a kövek beszélnek”, „a kövek mesélnek”. Nem véletlenül választottam a napjainkban is aktuális közmondást oldalam címének, hiszen a célom a Kárpát-medencében élő embert a mindennapi életben körülvevő természetes és beépített „kövek” közérthető, de természettudományos szemléletű bemutatása. Vajon mit is értek „kövek” alatt? A „kövekkel” valamilyen szinten minden nap kapcsolatba kerülünk: járunk rajtuk a régebbi utcáink macskakövein, elhaladunk mellettük templomaink és kastélyaink ódon falainál vagy éppen túrázunk rajtuk domb- és hegyvidékeink területén. A nyersen beépített vagy mívesen megmunkált építő- és díszítőkövek nemcsak évszázadok történelmét mesélik el annak, aki kíváncsi rá, hanem akár évszázmilliókét is.

Lakóhelyünk, a minden tekintetben rendkívül színes Kárpát-medence földjét felépítő különböző típusú–korú magmás, üledékes és metamorf kőzetsorozatok mintegy nyitott könyvként mesélik el régmúlt idők földtani történéseit. Regélnek egykori óceánok, tengerek üledékeiről és élővilágáról, a maitól jóval különbözőbb éghajlati környezetekről, katasztrofális gyorsasággal bekövetkező pusztító vulkáni működésekről, és még sorolhatnám.

Honlapommal a célom, hogy a fent említett „köveket” földtanos szakemberként megszólaltassam, és közelebb hozzam azokhoz, akiket érdekelnek a Föld mélyének rejtelmei, de más irányú szakmai műveltségük nem engedi meg a mélyebb összefüggések feltárását, megértését. Továbbá célom az is, hogy népszerűsítsem azt a fajta Kárpát-medencei turizmust, amely nálunk még igencsak gyermekcipőben jár: a geoturizmust. A geoturizmus a természetjárás azon speciális változata, amely során a túrázók egy geológiában jártas szakember segítségével ismernek meg egy „geodiverz” területet, azaz a földtudományi látnivalókra, folyamatokra fókuszálnak. Ezen terepbejárások közben lesz hatványozottan igaz a bemutatkozás elején említett római közmondás, hiszen egy jellegtelennek tűnő és némának hitt „kutyahajigáló kő” (vagy viccesen „ebhajderit”) is sok mindenről tud mesélni a geotúrázóknak.”

 

 

A kövek mesélnek oldalon több bejegyzés is szól a darázskőről, amelynek a kialakulási folyamatáról sok helyen lehet olvasni. Te hogyan fogalmaznád meg az érdeklődőknek ezt a folyamatot, illetve jelentőségét miben látod?

 

A réti mészkő kialakulásához nagyon speciális földtani, felszínalaktani, víztani/vízföldtani és biokémiai körülmények „együtt állásához” volt szükség. A tavi karbonátos üledékek kialakulása a kiskunsági tavakban 13 ezer évvel ezelőtt kezdődött el, a jégkor végén, az úgynevezett késő glaciálisban. Ekkor tiszta és mélyebb vizű szikes tavak jöttek létre a homokbuckák közötti mélyedésekben, amelyek a korábban már említett dunai eredetű üledékek miatt jelentős mennyiségű oldott karbonátot tartalmaztak. Ezek a területükhöz képest sekély, nagy oldottanyag-tartalommal rendelkező tavi rendszerek ciklikus vízszintváltozásokat mutattak évszakosan. Tél végén és tavasszal a vizük felhígult, míg az erős párolgás és a kevés csapadék miatt nyár végére vizük betöményedett. A betöményedő oldatokból kémiai folyamatok hatására megkezdődött az addig oldott kalcium és magnézium kikristályosodása, amelyet a tavi élővilág is segített. Ebben elsőrendű szerepük volt a csillárkamoszatoknak, amelyek a vízből szén-dioxidot vonva el csapták ki a magnézium- és kalcium-karbonátot. A bonyolult kémiai és biokémiai folyamatok hatására kezdődött meg tehát az apró dolomitásványokból álló iszap kicsapódása. A kőzetté válás (diagenezis) későbbi szakaszában már nem dolomit, hanem alacsony Mg-tartalmú kalcit vált ki, alapvetően a dolomitásványok közötti pórusokban. 

A lerakódó mésziszap úgy lett évezredek alatt kemény és kalapálható kőzet, hogy a lerakódott üledékek az elpárolgó víz miatt rendszeresen szárazra kerültek, majd megint víz alá kerültek, oldódtak, cementálódtak, majd ez így ismétlődött. Ahol ez nem következett be, és az üledék végig víz alatt maradt, csak laza és konszolidálatlan mésziszap képződött (ezt pecsmegnek hívják). 

 

 

 

Az Ős-Duna a pleisztocén alatt keresztülfolyt a Kiskunságon, Budapest irányából Szeged felé. A réti mészkő korábbi bányái, illetve a Kiskunsági Nemzeti Park által kiadott „Talpalatnyi kő – Elveszett emlékeink nyomában: A darázskő” című könyvben közzétett térképen szereplő fúráspontok mintázata is ezt az északnyugati–délkeleti irányt követi. Eszerint a réti mészkő kialakulásában a hajdani Duna is közrejátszhatott?

 

A Dunának több szempontból is szerepe volt a réti mészkő kialakulásában, természetesen csak indirekt módon. A Duna és mellékfolyói ÉNy–DK-i csapásban szelték át a Kiskunságot, valóban egy Budapest és Szeged „látszólagos tengelyt” feltételezve. A jégkor végén, kb. 35–30 ezer évvel ezelőtt a Duna az általa épített Duna-Tisza közi hordalékkúpról „lecsúszott” nyugat felé, elfoglalva a mai helyét a Budapest–Baja tengelyen. A hajdani hordalékkúp egy kiemelt és kiszáradó térszín lett, ahol a munkaképes szelek vették át az uralmat. A Duna egykori ÉNy–DK-i csapású elhagyott medreit később futóhomok bélelte ki és tagolta kisebb részmedencékre. Ezek a környezetükhöz képest alacsonyabb térszínek lettek majd a réti mészkő kiválásának helyszínei, a szikes tavakkal kitöltött mélyedések. A Dunának tehát az egykori medrei lettek részben azok a helyszínek, amelyekben a tavi meszes iszapok lerakódása el tudott kezdődni kb. 13 ezer évvel ezelőtt, a jégkor legvégén.

A másik, amit a Duna adott a réti mészkő szempontjából, azok az üledékek voltak. A kiskunsági futóhomok ugyanis dunai eredetű, a Duna és mellékfolyói által szállított, majd lerakott homokos üledékeket halmozta át a szél buckák formájában a hordalékkúp folyóvízi elhagyása után. Mivel a Duna vízgyűjtőjén rengetek mészkő és dolomit van (pl. Északi-Mészkőalpok, Dunántúli-középhegység), ezért egyértelmű, hogy a dunai üledékek üledékszemcséi között bőven van kalcit és dolomit is. Ha ezek az ásványok oldatba tudtak menni a tavi rendszerekben (már pedig oldatba mentek), akkor megteremtették azt a „meszes alapanyagot”, amely később ki tudott válni bonyolult kémiai–biokémiai folyamatok által réti mészkőként.

 

Szilárdsága, tömörsége és egyéb fizikai tulajdonságai alapján hová lehet sorolni a réti mészkövet? Tudnál mondani hasonló tulajdonságokkal rendelkező kőzetet? Az építőanyagok tekintetében melyik kőzet mellé sorolható?

 

Nehéz egy kőzetet összehasonlítani egy másikkal, hiszen minden kő egyedi és más a maga nemében. Engem a réti mészkő egyes középső miocén sekélytengeri mészkövekre emlékeztet, de ezt így most szerintem hiába ecsetelem. Szilárdság és tömörség tekintetében a „középmezőnybe” helyezném, mert ismerek nála „puhább” és jóval keményebb, nehezebben kalapálható kőzetet is. Egy viszont biztos, hogy a réti mészkövet a hivatalos kőzettani besorolás alapján az üledékes kőzetek, azon belül a vegyi és biogén üledékes kőzetek (idegen kifejezéssel kemolitok vagy akausztobiolitok), azon belül pedig a karbonátos kőzetek közé soroljuk. A karbonátos kőzeteken belül pedig a speciális édesvízi karbonátokhoz oszthatjuk be. Likacsossága miatt nem fagyálló, ezért inkább alapozásoknál használták fel, illetve lábazati kőnek.

 

 

Az ország területének csak egy szűk régiójában lelhető fel ez a kőzet. Ezen kívül még pár ország esetében olvasható, hogy ott is megvannak a kialakulásának a feltételei (például Törökország). Ezekben az országokban is szerepet kapott a korabeli építészetben?

 

Hasonló édesvízi tavi karbonátos képződmények Törökország (Kis-Ázsia), Irán, Dél-Ausztrália és Kalifornia (USA) egyes tavaiban rakódtak csak le. Nem olvastam még ezek hasznosításáról, de szinte biztosnak veszem, hogy ott is bányászhatták építőkő gyanánt.

 

 

Esetleg lehet tudni, hogy a Kárpát-medencében máshol is előfordul?

 

Ebben a formában, méghozzá a homokbuckák közötti szikes tavakban kiválva csak a Kiskunságban létezik a darázskő. Érdekesség, hogy a Nyírség is szél alakította homokterület, de ott nincsen darázskő. Ennek oka, hogy az ottani homok karbonátmentes, azaz savanyú, hiszen nem dunai, hanem tiszai eredetű homok (ebben nincsenek meg azok az ásványok, amelyek oldódva, majd kicsapódva a mésziszap alapanyagát adták volna).

Hasonló speciális édesvízi karbonátos üledékek a mészkőhegységekben is képződnek, de azok források, patakok vizéből válnak ki (neve: forrásmészkő, édesvízi mészkő, travertínó) vagy a barlangokban cseppkövek formájában. Ezek képződése azonban közel sem azonos, még csak nem is hasonló, mint a kiskunsági darázsköveké (noha ezeket is darázskőnek hívta a nép, pl.: https://akovekmeselnek.hu/darazskobanya-monosbel-hataraban/)

 

 

A csólyospálosi földtani feltáráshoz hasonló, felhagyott kővágóhelyet találtál már? Ha igen, mi történt utána, hogy kimerült a kőbánya?

 

 A felhagyott kővágó helyeket már feltöltötte a víz, feliszapolódtak, benőtte őket a növényzet vagy éppen betemették, ezért helyük beazonosítása nehézségekbe ütközik. Konkrét kővágó helyet nem találtam, pontosabban egyet igen. Kiskunfélegyháza határában, a beszédes Kővágó-ér oldalában pár éve megtaláltuk természetes előfordulásában a réti mészkövet. A nyáron szárazzá vált csatorna oldalában réteges lapok formájában ki tudtuk szedni a nyers termésköveket. Ezeket a köveket a környékbeli tanyákon még napjainkban is használják, például járólapok, kemencék vagy sziklakertek készítésére.

 

 

Emlékszel mi volt a Kiskunságtól legtávolabbi hely, ahol ebbe a kőzetbe botlottál, akár egy épületbe beépítve, ami téged is meglepett? 

 

Ez egy nagyon jó kérdés. Most a Kiskunságon kívüli helyként Szarvas határa jut eszembe, a cserebökényi puszta, az ecseri templomrom. Erről van cikk is fent a honlapomon. Viszonylag távolabbi hely a Csongrád melletti Ellésmonostor, ahol az alapok szintén darázskőből vannak (erről is van fent cikkem).

 

A Kiskunság területén számtalan Árpád-kori templomrom található, amelyeknek főbb építőanyaga a réti mészkő. A templomok pontos helyeiről készült már egy átfogó térkép?

 

Konkrétan arról nem tudok, hogy valaki a darázsköves romokat vitte volna fel térképre. A honlapomon, a térkép menüpont alatt én ugyan felvittem, de nyilván sok egyéb más objektummal együtt.

 

Neked melyik rom a személyes kedvenced?

 

Mindegyik Árpád-kori templomrom a maga nemében egyedülálló és nagy kedvenc, de talán a Soltszentimre határában álló Csonkatorony a kedvencem. A mindentől távol lévő és viszonylag jó állapotban lévő rom misztikus hangulatot áraszt.

 

 

 

A kiskunsági táj az idők során teljesen megváltozott. A folyószabályozások óta lassan teljes mértékben félsivatag-jellegűvé változik a terület. Ezáltal, ha jól sejtem, a réti mészkő kialakulásának egyik alapvető feltétele (az időszakos vizek megjelenése) teljesen eltűnik. Ez azt jelenti, hogy a kőzet képződése megáll vagy már meg is állt?

 

Ezt sajnos nagyon jól látod. A réti mészkő képződésének alapfeltétele a ritmikusan felhíguló és betöményedő szikes tavi rendszerek jelenléte, amely egy speciális környezetet teremtett az édesvízi tavi karbonátos képződmények kialakulásához. A globális klímaváltozás miatt a Kiskunság a szárazodás mezejére lépett, a felszín alatti víztükör helyenként több méterrel lentebb került. A hajdani időszakos tavak vize ezért szinte teljesen eltűnt, helyeiket már csak a harsányabb növényzet jelzi tavasszal vagy nyár elején. Persze csapadékosabb tavaszokon egy-egy nyílt vízfelületecske még megjelenhet a kiskunsági homokbuckák közötti semlyékekben, de a kőzetalkotó mennyiségben létrejövő darázskő képződése már megállt. Egyes állandóbb vizű tavakban meszes iszap még napjainkban is rakódik le, de évi pár mm-es sebességgel, szerepe alárendelt.

 

 

Eddigi ismereteim alapján a Kiskunságban fellelhető réti mészkőnek és a hozzá kapcsolódó népi hagyományoknak a XXI. században már csak jelképes jelentősége van. Hogy látod, juthat-e szerep a réti mészkőnek ma?

 

A réti mészkő a feledés homályába merült napjainkban. A modern kor embere már nem tudja, mi a darázskő, a tudást őrző tanyasi öregek és az egykori kővágók már kihaltak. A darázskövet egy-két „elvetemült” geológuson, régészen, építészen és lokálpatriótán kívül már a kutya sem ismeri (pedig emberek ezrei mennek el mellette például a kecskeméti templomnál).

Hogy mi a jövő? Ha a természetvédelem, a nemzeti parkok, a geoparkok szakemberei nem hozzák vissza a köztudatba (pl. tanösvények, bemutatóhelyek, újranyitott kővágó helyek), akkor semmi esély. Az építészek pedig úgy jöhetnek számításba, hogy ebből terveznek autentikus épületeket a Kiskunság vidékén. Lehet ez egy kisebb kápolna, egy földtani bemutatóhely épülete vagy éppen egy tanya.

 

Olvastam, hogy találtak olyan réti mészkőből épült épületromot, ahol a pillérfejezetet vagy kváderkövet réti mészkőből faragták. Ehhez hasonló leletekkel te is találkoztál már?

 

Valóban vannak ilyen egyedi régészeti leletek. Én személyesen nem találtam ilyet, csak múzeumban láttam és szakirodalmakban olvastam róla.

 

Tudomásom szerint a hajdani Kiskunság egyedi építészeti arculatát adó réti mészkő faragványok kiállítva még nem voltak. Mi lehet ennek az oka? Olyan kevés számban található?

 

Én sem tudok róla, hogy ilyenek külön ki lettek volna állítva. Valóban sok ilyen nem került elő, illetve az a helyzet, hogy ez a darázskő ilyen szobrok és faragványok kőanyagaként nem igazán volt jó. A kevésbé diagenizálódott (kőzetté vált) réti mészkövek porlottak, könnyen szétestek, míg a keményebb, likacsosabb változatok könnyen törtek. Ebből következik, hogy a darázskövet a Kiskunságban inkább lábazati kőnek használták, illetve alapozásnál.

 

 

Szerintem a Kiskunsági Nemzeti Park és egyéb intézmények által megőrzött darázskő leleteket izgalmas lenne kiállítva is látni, jobban megismerni. Akár a kővágás eszközeit és folyamatát is. Te hogy látod ezt? Mint geológus, akár egy oktatási célból létrehozott réti mészkő tematikus kőtár hasznos lehet?

 

Európában több olyan geopark is van, ahol a helyi kőzetanyagot nemcsak bemutatják, hanem dolgozni is lehet velük. Egy-egy jellegzetes helyi kőzet meghatározza az adott vidék arculatát, mondhatni „színét”, hiszen abból épült a legtöbb templom, középület, stb. Írország, Dublin térsége jutott az eszembe, ahol a fekete színű karbon időszaki mészkő sötét tónust ad a településeknek.

Kiváló ötletnek tartom, hogy mondjuk a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság egyik új bemutatóhelyén a hajdani kővágás folyamata és eszközei lennének bemutatva, amelyet a látogatók is kipróbálhatnának.

 

Balanyi Zoltán 2005-ben a bugaci Pusztamúzeum mellett felállított emlékművet réti mészkőből alkotta. Tudsz esetleg egyéb XXI. századi felhasználásáról a darázskőnek? Akár épületbe, épület részeként történő felhasználásról?

 

Műalkotásról nem tudok (mondjuk attól lehet), tanyasi emberek használgatják a követ Kiskunfélegyháza körül is. Erről a kis lelőhelyről például fentebb már írtam. 

 

Veres Zsolt honlapja: https://akovekmeselnek.hu/