Föld típusú építkezés Magyarországon a földtípusú hajléképítés már az Árpád-kortól kezdve jelen volt amikor kialakultak a letelepedett magyarok kezdetleges települései. A nomád, vándorló, gyűjtögető életmódot felváltotta a helyhez kötött, termelő, gazdálkodó élet. Ehhez már tartósabban épített hajlék társult. Az építőanyag kiválasztásánál legfőbb szempont az volt, hogy helyben megtalálható és bedolgozható legyen. Ilyen korai hajlék volt a veremház. A földbe süllyesztett építmény egyidős a letelepedett emberrel. 37–30 ezer évvel ezelőtti földrétegekből is került már elő földbe süllyesztett, ágasfás építmény (pl. a szlovákiai Bráca település mellől). A veremház lényegében a földbe süllyesztett, körülbelül 1,5 méter mély, egyosztatú, négyzetes alaprajzú (3 × 4 méteres) hajlék volt. A kiásott partfal volt az építmény „falazata”. Erre ágasfás, szelemenes fedél került, amelyet többnyire náddal fedtek vastagon, majd homokot szórtak rá. A gödör partfalát végül szorosan egymás mellé áll...
Az MMA-MMKI 2024–2027-es művészeti ösztöndíjprogramjára a „Kiskunság regionális építészeti hagyományainak átörökítése a XXI. századba” című munkával pályáztam. Azt tudtam, hogy a Kiskunság építészetével szeretnék foglalkozni az ösztöndíjprogram során, hiszen számos itteni téma érdekel, és több is különösen izgalmas lehet. A kiskunsági táj és építészeti öröksége nemcsak lenyűgöző, hanem számos rejtett kincset is tartogat. Ezek közé tartozik a kiskunsági réti mészkő, amely hazánkban, sőt világviszonylatban is ritkaságnak számító üledékes kőzet. Sztrinkó István „Népi építészet a Duna–Tisza közén” című könyve mellett először Veres Zsolt honlapján, „A kövek mesélnek” oldalon olvastam a réti mészkőről. Vele készítettem a 2024-es év végén egy rövid interjút, amelyben a kőzet kialakulásának különleges folyamatairól, történelmi és építészeti jelentőségéről, valamint személyes élményeiről és ismeretterjesztő munkájáról is szó esett.